És elérkezett ez a nap is. Igen, igen, igen. Sikerült egy viszonylag türhető, rendes, sőt, egész csinos csizmát gyártanom. Egyenlőre igaz, csak egy felet, de meg lesz a másik is. És ami még jobb, hogy miközben csináltam, arra az esetre gondolva, hogy esetleg, véletlenül sikerül, végig fotókat készítettem. Úgyhogy: Violá!

Mire lesz szükséged?

• olló, ceruza, papír
• cellux
• alkoholos filc
• színes filc (anyag, nem toll)
• dekorgumi
• erős cérna 
• szabásminta

Nos, előszrör is az alapokról: hogyha nekilátsz valamit szabásminta alapján készíteni, először mindig próbáld a babához a papírból kivágott mintát. Celluxxal rögzítheted, és így egész biztosan kiszúrod az esetleges problémákat, amiket eztán már könnyűszerrel kijavíthatsz.  A Robin Hood csizma szabásmintája is kissé pontatlan helyenként, de a varrás során könnyen korrigálhatóak az apróbb hibák. Nos..vágjunk bele!

A szabásmintánk: az 1.-essel jelölt ábra maga a csizma szára, a többit elég rendesen feliratoztam. Olyannyira, hogy még a dekorgumit is odaírtam a talphoz. Lévén, hogy abból lesz. Mármint ez első. Később jön rá egy filctalp is, azt nem érdemes most kivágni.  Teszem hozzá, a sarkat végül nem használtam.

Hogy a talp miféle dekorgumiból készül, az abszolut mindegy. Én szürkét használtam, ebből volt a legtöbb maradék. Nyugalom, aktuálisan több cipőnek is vágtam ki talpat, nektek csak kettőre lesz szükségetek. 

Gondolom mondanom sem kell, neugyan azzal az oldalával varrjátok majd fel a két talpat. Az eredmény ugye két darab bal vagy jobb lábas csizma lenne. 
Tipp: Mindenképpen egy jó, megízható, éles ollót használjatok, vagy nagyon megnehezíti majd a dolgotokat!

Már csak környezettudatos szempontokból is, igyekezzünk minél kisebb anyagfelesleggel dolgozni. Elég szépen be lehet zsúfolni egy sarokba. 

Tipp: Ha időközben a szüleitekre rájönne a kötelességtudat, és kiparancsolna titeket a kertbe (jó levegő ugye), akkor praktikus egy dobozfedőbe, vagy magába a dobozba bepakolni mindent és úgy vinni ki. Persze, ez nem olyan sok dolog, hogy ne lehessen kézben kivinni, de sokkal könnyebb megtalálni például a tűt, ha elkallódik. 

Üdvözlök mindenkit a teraszunkon, pontosabban a padokon, ahol innentől varrni fogok. Sajnos a piros szivacshuzat időnként érdekes fényeffekteket okoz a képeken, de mindegy. Mindenesetre le kell szögeznem, hogy szükségetek lesz előbb utóbb egy babára is, nekem jelenleg Leera lányom segített be. A rajta lévő ezüst-fekete kicsit abbás kezeslábast egyébként igény szerint majd szintén leírom, hogyan kell csinálni. 

Ez az egyetlen kép, ahol nem tudtam elkerülni, hogy a kezem is belelógjon. Mindenesetre a lényeg. Hozzá kell mérnünk a talpat a baba lábához, és azt a kis kocka alakú darabot, aminek a középrész nevet adom. Ez azért fontos, mert meg kell nézni, hogy mennyit varrhatunk hozzá a talphoz, anélkül, hogy túl szoros lenne. Tehát gyakorlatilag egy papucsot csinálunk. 

A képen nincs semmi. Miért? Hogy kitérhessek egy újabb tippre. Ha szabad ég alatt dolgozunk, mindig figyeljünk a szélre. Mert elég egy percre letenni az anyagot, és máris elvitte.

Tehát, miután visszahoztam az elkóborolt talpat, láthatjuk, hogy az egyik oldalon szépen odavarrtam a dekorgumihoz a középrészt. Itt jöna  trükkös része. a másik oldalt oda kell varrni...

Látszik, hogy elég csúnya lett? szerintem igen. Nem véletlenül. A másik oldalt odavarrni nem egyszerű. Némi szolid káromkodás, és ujjfelszúrás után azért csak sikerül.

És most jön az orrrész. Mint már a szabásmintán is láthattátok, a félkört óvatosan be kell vagdosni (tipp.: amikor anyagra rajzoljátok át papírról a szabásmintát, nehéz bejelölni, milyen mélyek a vágások. Praktikus ilyenkor rárakni a lapot az anyagra, és a vágások végpontjához pár másodpercre odanyomni az alkoholos filcet. hamar átitatja a lapot, és megjelöli az anyagot is).

A cikkeket, amik a bevágdosástól kialakultak, egyenként és óvatosan varrjátok a talphoz. Egyszerűen rá kell hajtani a talpra, és pár öltéssel odarögzíteni. 

És jön a trükkös rész. Elkezdjük rávarrni a csizmaszárat a talpra. Ahol az U alakú bevágás van, oda illesztjük a sarkat, és onnan haladunk az orra felé. 

Ha végeztél mindkét oldallal, valahogy így kell kinéznie az eredménynek.  Nem túl bíztató, ugye? Na akkor megosztom veletek az oldal egyes számú aranyszabályát: Menthetetlenül elrontani semmit sem lehet. Egyébként ez nincs elrontva, csak csúnya ebben a fázisban. 

Csináltatok általánosban keresztszemes hímzést? Nem? Nos, valahogy így néz ki. Figyeljetek, hogy ne túl szorosan öltsétek össze a csizmaszárat, mert különben nem fogjátok tudni soha többet levenni a csizmát . Így sem lesz gyerekjáték a fel és levétel, de megoldható. 

Ez most fontos, úgyhogy figyeljetek! A csizmát egészen addig a pontig öltsétek össze, amíg a láb a térd felé haladva nem kezd újra keskenyedni. Ne varrjátok tovább! (különben megint fenn fog állni a soha többet le nem jön esete)

Itt érdemes tenni egy kísérletet, hogy le jön-e a cipő. Ha nem még mindig javíthatunk rajta. 
(Jéé..a  kezem...)

Én úgy döntöttem, egy kalózos hajtókával fogom elintézni a maradék, túllógó anyagot. Ehhez először behajtottam, és odavartam, és aztán újra lehajtottam az egészet, hogy ne látszon a filvtol nyoma. Még egy dologra felhívnám itt a figyelmet. Mint látjátok, a talpon vízszintes öltések vannak. Ezekkel igazítottam a láb formájához a cipőt, ott ahol túlzottan elállt. Továbbra is felhívom rá a figyelmet, hogy azért túl szoros ne legyen, mert nem fog lejönni.

Két oldalt összevartam a hajtókát (ez nem kötelező), de mint látjátok, szinte már csizma jellegű a művünk :D

Fontos lépés! (azon felül, hogy hátul volt egy szakadás, amit meg kellett varrnom), hogy a cipő orrát, ugyan ilyen vízszintes öltésekkel "meghegyesítettem".

Látjátok? Így azért csak jobb. A mostani lépés szintén fontos, hiszen újra a filcre mérjük a talpat, merthogy jön a vége, a talp rávarrása.

Valahogy így kell kinéznie a dolognak. Megjegyzés: ne hagyjátok az egész varrás ideje alatt kupak nélkül az alkoholos filcet...(igen, én úgy hagytam)

Még egyszer ellenőrizzük, hogy a talp jó méret-e, aztán jöhet a varrás.

Igyekezzünk szép, egyenletes öltéseket használni (igen, nem ez az iskolapélda) és eltakarni vele a csomókat, göböket, satöbbit. Tipp: csak úgy álljatok neki egy rész varrásának, ha száz százalékig biztosak vagytok benne, hogy nem fogy el fél úton a cérna.

Na, valahogy így kell kinéznie. Illetve ennél csak szebb legyen:) A bokánál egy kicsit még bevehettek, de ne feledjétek a jelszót: ne úgy, hogy utána ne lehessen levenni. 

A végeredmény nálam ilyen lett. Szerintem nem rossz, egészen hozza a középkorias hangulatot. a filcet egyébként az ollóval lehet boholytalanítani:) Remélem hasznos volt a leírás, köszönöm a figyelmet *meghajlás*

Csirió:)